Minden ember életében legalább egyszer eljön az, amikor szembesül a nem kívánt változás megtapasztalásával. Nem tévedek nagyot, ha azt mondom, ez a korona vírus helyzet jól kibillentette az emberek többségét abból az élethelyzetből, amiben eddig volt. Sokakkal beszélgetek mostanában, és azt tapasztalom senkit sem hagyott érintetlenül az, ami kialakult. De mihez kezdhetünk egy ilyen szituációval?
Olyanná vált hirtelen az életünk, hogy mind a cégeknek, a szervezetek vezetőinek mind az egyes embernek szükséges váltania, változtatnia eddigi működési módján. Mint minden átalakulás során, most is az a legjobb, ha van valamilyen stratégiánk, amellyel kezelni tudjuk a kihívásokkal teli változtatást. És ugyan szerintem lassan már megszoktuk, a változás az állandóan jelen lévő valami az életünkben. Ez a mostani azonban egy olyan meglepő fordulópont, ami az életterünket jelentősen befolyásolja. Nézzük, hogyan tudjuk ezt a hasznunkra fordítani.
Sokk
Első lépés volt a sokk. Valószínűleg ezen mindenki átesett. Január közepén-végén, amikor hallottam a kínai járványügyi helyzetről a híreket, meg sem fordult a fejemben, hogy itt is lesz. Hisz volt a madárinfluenza, az se ért el ide. Volt ebola, szerencsére az se járt a közelembe. Ez miért jönne el idáig? Ez volt először a fejemben. Amikor február közepén hallgattam egy előadást, ott azért már kezdtem komolyabban venni ezt a járvány dolgot. De hogy utána szinte percekkel karantén, és kiürülnek az utcák, és leáll a munkahelyek többsége? Ez azért megdöbbentett. A változáskezelésben tapasztaltak tudják, minél gyanútlanabbul ér valakit a hirtelen változás, annál hevesebb lehet a reakciója rá.
Ha az ember azt tapasztalja, hogy helyzete, legyen az magánéleti vagy munkahelyi, hirtelen drasztikusan megváltozott, ennek érzékelése először egészen biztosan ijedtséget, vagy akár sokkot is okozhat.
Tagadás
A sokk élményt sok esetben a tagadás vagy elutasítás követi. Ez a hárító magatartás valójában egy védekező reakció, amely az egyén magabiztosságát hivatott védelmezni. Mi emberek szeretjük a szokásokat, a biztonságos, stabil folyamatokat. És ha ebből kibillentenek, pláne váratlanul, akkor a változást fenyegetésnek látjuk.
Nos, ezt a helyzetet nem lehetett tagadni, hisz benne élünk, tapasztaljuk. Mégis találkoztam tagadással a kezdeti időszakban. És nem, nem azon politikusokra gondolok, akik eleinte tagadták a járvány tényét. Amit tagadni lehetett ebben a helyzetben (azért a múlt idő, mert véleményem szerint, ezen is túl haladt az idő): nem hiszem el, hogy szükséges volt ilyen mértékű intézkedést hozni, azaz tagadom ennek szükségességét. Tagadhatok még sok mindent. A kormány intézkedéseit, vagy szerintem nem megfelelő intézkedéseit, és leginkább a bennem felmerülő érzéseket, érzelmeket. Azt, hogy nem hiszem el, hogy ez történik, pont most. És igenis rosszul érzem magam a bőrömben, mert hiányoznak az emberi interakciók, és nekem nem feltétlen elég az internet. Vagy a megélhetési bizonytalanságok, netán hogy nem látom az alagút végén a fényt, vagyis, hogy mikor lesz vége, stb. Szinte, a végtelenségig lehetne ezeket sorolni. De mi a következő lépés?
A helyzet belátása
Valójában a racionális elménk az, ami a leghamarabb megérti a kellemetlen helyzet megoldásának szükségszerűségét. Ilyenkor bekapcsol a problémamegoldó üzemmódunk, a bal agyféltekénk, ami a racionális belátás és elemzés révén képes stratégiákat alkotni a helyzet kezelésére. Amiről el szoktunk feledkezni, hogy az ilyen szituációkat érzelmileg is szükséges feldolgoznunk. Hisz a szívünknek és a lelkünknek sokszor több időre van szüksége, hogy megeméssze a történteket. Ebben az állapotunkban sokszor nagyon rosszul érezzük magunkat. És miközben az agyunkkal meglehetősen gyorsan képesek vagyunk elfogadni a változást és túllépni rajta, addig a szívünk és a lelkünk még sokáig képes rágódni.
Ez az érzelmi feldolgozás szakasza. Ekkor a megtapasztalt élmények alapján érezhetjük úgy, az önbecsülésünk a mélybe zuhan, vagy tehetetlennek érezzük magunkat, esetleg hatalmas bizonytalanságban. Ezek bizony elég rossz érzések, mondhatni negatív érzések. Ezeket nem szeretjük. Ilyenkor hajlamosak vagyunk az érzéseinket besöpörni a szőnyeg alá – már ha tehetjük. Ugye azt azért mindenki tapasztalta már, hiába igyekszik megóvni magát a rossz érzésektől, valamilyen módon az előtérbe tolakszik, sokszor a legváratlanabb pillanatokban. Például nem tud aludni, vagy kiújul a gyomorfájása, fokozódik a relfluxa, netán valamilyen más betegség által megmutatja magát az elfeledni kívánt érzelem.
Jelenleg nem biztos, hogy megtehetjük, nem foglalkozunk a járvány miatt felmerülő negatív érzéseinkkel, gondolatainkkal. Akkor mégis mit tehetünk, hogy megszabaduljunk ezektől?
Érzelmi elfogadás
Érdemes ebben az életünket totálisan felforgató időszakban rászánni az időt – a karantén tulajdonképp ezt támogatja, és megadni magunknak a lehetőséget a változási, változtatási folyamat őszinte és mélyreható feldolgozására. Ez alatt értem, hogy ássunk magunkban mélyre, kutassuk fel a bennünk felmerülő negatív gondolatok, érzések gyökerét. Nézzünk szembe velük. Ránézni sajnos nem elég. Értsük meg, miért van ez az érzésünk. Jó tudni, minden érzelemnek van üzenete. És amíg nem vesszük át ezt az üzenetet, addig valamilyen módon üzenni fog nekünk. Ha szükséges, egyre erősebben. Ez különösen azoknak lehet ismerős, akik nagyon hatékonyan képesek elnyomni az érzéseiket – egy darabig.
Ugyanakkor, ha átvesszük ezt az üzenetet, megértjük, mit akar tőlünk az adott érzelem, érzés, és nem csak hogy meghallgatjuk ezt az üzenetet, hanem annak megfelelően is cselekedtünk. Ekkor máris megtörtént a helyzet érzelmi elfogadása, feldolgozása. Ez sok esetben ez a személyiség érését, fejlődését hozza magával. Sokszor láthatjuk, hogy kizárólag a válsághelyzetek képesek az embert személyiségfejlődésre bírni. Véleményem szerint most ezt az időszakot éljük.
Cselekvés
Ahhoz, hogy a válság helyzetből ki tudjunk lépni, szükséges az érzelmi üzenetben átvetteknek megfelelő cselekvést, cselekvés sorozatot következetesen végrehajtani. Ennek hatására megtanuljuk kezelni a helyzettel járó bizonytalanság, tehetetlenség és egyéb rossz érzések kezelését. Így megváltoztatjuk látásmódunkat, amely beindítja a kreatív cselekvéseink sorozatát. Végül ezeknek a fájdalmas tapasztalatoknak a tudatos beépítése új életminőséget hoz létre. Így fokozódik az önbizalmunk, nő a belső erőnk és a magabiztosságunk.
Abban bízom, ezen a fejlődési folyamaton mielőbb végigmegy az emberiség, és végül megerősödve, tudatosabban jövünk ki ebből a helyzetből. Ha ebben neked kedves olvasóm, támogatásra van szükséged, fordulj hozzám bizalommal.
Balassa Andrea
2020. 04. 10.
Kép forrása: pexels.com
