Amikor megkérdezzük az embereket, mit szeretnének elérni az életükben, a legnagyobb részük azt fogja válaszolni, a boldogságot. Tekinthetjük ezt egyfajta sztenderd válasznak. Azonban, ha arra vagyunk kíváncsiak, mit értenek boldogság alatt, akkor rendkívül eltérő válaszokat fogunk kapni. És ez rendben is van így. De mit tehet, ha valaki nem találja meg a boldogságát, és ettől pont, hogy boldogtalannak érzi magát?

Kezdjük egy meghatározással. A Wikipédia szerint a boldogság pozitív érzelmekkel jellemezhető állapot, amely a megelégedettségtől egészen az intenzív örömérzetig terjedhet. A boldogságnak van biológiai, pszichológiai, vallási és filozófiai megközelítése is van. Cikkemben egyikre sem számíthat az olvasó. Célom egyfajta nézőpontot adni azoknak, akik keresik a boldogságot, de valahogy nem találják azt meg.

Boldogság? Igen / Nem

Azt tapasztalom, azok az emberek, akik elkeseredetten keresik a boldogságot, és ez ugye, már önmagában ellentmondás, egy meghatározott nézőpont jellemző rájuk. Ez az, amikor a félig töltött poharat félig üresnek látják. És ez persze elégedetlenséggel tölti el őket. Hisz csak azt látják, mi nincs meg. Amikor megkérdezem, valójában mit keresnek, általában az alábbi válaszokat kapom mostanában a vírus idején. Természetesen a boldogságot keresik: utazásokat távoli szép helyekre, új élményeket, vagy barátokkal együtt inni, beszélgetni egy jó helyen, vagy azt, legyen együtt az egész család. De erre most nincs lehetőségem – jön mellé a kísérő mondat. Rögtön észre lehet venni, a válaszoló személy azt látja meg, most mit nem csinálhat, és mit akar érezni.

Most nézzük meg, mit tapasztal az, aki arra a kérdésre, boldog-e, azt válaszolja, igen. Ahogy hallgatjuk, feltűnik, főként arról beszél, mi van meg neki. Például, ebben a helyzetben végre sikerült megnyugodnia, megtalálta a belső békéjét. Áldottnak érzi magát, mert végre sokat lehet együtt a gyerekeivel. Elégedett, mert végre el tudja olvasni azokat a könyveket, amelyeket már régóta tervezett. Jól érzékelhető, ők a poharat félig telinek látják.

Mit tanulhatunk tőlük?

Odafigyelhetünk arra, ők hová teszik a fókuszunkat. Hisz tudjuk, amire irányítjuk a figyelmünket, ott energiát halmozunk fel. Tehát, ha folyamatosan azt látjuk, mi nincs meg az életünkben, a hiányérzetünket növeljük. Gondoljunk csak bele, ettől jól tudjuk érezni magunkat? Sejtem, hogy a kedves olvasó ezt válaszolja: nem, ettől nem jól érezzük magunkat, inkább még rosszabbul, mint ahogy egyébként vagyunk.

Ha arra figyelünk, most mink van már meg, akkor a megelégedettségünk szintjét növeljük. Különösen akkor, ha azokat juttatjuk eszünkbe, amikre már régóta vágytunk, csak a korábbi rohanós világunkban nem tudtuk megvalósítani.

Még mit figyelhetünk meg?

Alapos megfigyeléssel feltűnik, hogy a példánkban a boldogságot kereső fókuszában külső dolgok vannak. Olyanok, amiket kívülről vár, vagy kívül lehet elérni. Kis túlzással mondhatni mindig új szenzációt keres, vagy kicsit finomabban, külső ingerektől várja a saját boldogságát. A jelen helyzet azonban egyáltalán nem támogatja, hogy kimenjünk, pláne hogy utazgassunk, embertársainkkal találkozgassunk. Mondhatni be vagyunk szorítva magunkba, a saját terünkbe. Mire inspirál ez a helyzet? szerintem praktikus befelé elindulni. Figyelni befelé, mim van már meg, mit érzek belül.

Mit találhatunk belül?

Manapság egyre jobban felértékelődik az egészség. Tehát, ha egészséges vagyok, biztonságban vagyok, növeli az örömérzetemet. Attól, hogy többet vagyok magammal, észrevehetem azokat az apróbb öröm forrásokat, amik fölött a nagy rohanásban eddig elsiklottam, vagy természetesnek vettem. Kezdenek feltűnni az igazán fontos dolgok. Érdemes a figyelmünket ezekre irányítanunk. És hogy mik az igazán fontos dolgok? Ez eléggé egyéni lehet. Azért nekem eszembe jut néhány egyetemes dolog.

Rendkívül örülök, hogy egészséges vagyok – főként, ha arra gondolok, rémséges dolgokat lehet hallani, mit okoz a vírus, mennyire rossz állapotba tudnak kerülni tőle néhányak. Aztán, itt a tavasz. Eddig gyönyörűen virágoztak a fák, a növények. Néhányuknak fenségesen finom illata van. Mikor érezted kedves olvasó utoljára a finoman illatozó virágok illatát? Mikor csodálkoztál rá arra, mennyire színpompás a természet. És itt vannak a fantasztikusan trillázó madarak. Mikor élvezted utoljára a madárcsicsergést. És ezek ugyan kívül vannak, de arra figyelve, milyen érzetet okoznak bennünk, máris befelé figyeltünk.

Itt most a teljesség igénye nélkül, csak néhány, a számomra fontos dolgot említettem meg. Célszerűnek tartom mindenkinek magának elindulni befelé, és megkeresni, mik azok, amik már megvannak neki, és amik miatt elégedett lehet az életével, jelen helyzetével.

A kiegyensúlyozottság elérése pedig különösen fontos a mostani, megszokottnak egyáltalán nem tekinthető időszakban. Hisz tudjuk, a stressz, és idetartozik a félelem, szorongás, a tartós rossz érzeteink is, rombolják az immunrendszerünket. Pedig az elsőszámú védőbástyánk az immunrendszerünk. Vigyázzunk hát rá, és amit megtehetünk magunkért, a jól-létünkért, tegyük meg.

Kép forrása: pexels.com