Elgondolkodtam azon, hogy amikor megfigyelünk egy céget, ott teljesen természetesnek vesszük, hogy annak a cégnek van küldetése, a működésének van célja. Ugyanakkor, ha a saját életünket nézzük, vannak emberek, akiknek kevés fogalma van arról, merre is tart az élete, mi a célja annak, hogy itt és most él.

Sokszor hallom azt a kérdést, honnan is tudhatnám, mi az én életcélom? Talán azt gondolhatjuk, ez nem olyan egyszerű, mint egy vállalkozás esetében. Pedig a vállalkozás is valamilyen céllal jön létre. Sőt, ha végig gondoljuk, mindennek célja van, ami megjelenik körülöttünk. Például minden tárgy létrejöttének célja van. Minden állatnak, növénynek meghatározott helye van – mondjuk a táplálékláncban. Miért pont az ember létezésének ne lenne célja? Ha valaki engem kérdez, biztos vagyok abban, hogy a létezésünknek célja van. Csak nem biztos, hogy annyira nyilvánvaló, mint például egy cég esetében. Nézzük, mik segíthetnek megtalálni az életcélunkat.

Mi érdekel? Mi az, amit szenvedélyesen szeretek csinálni?

Az egyik lehetőségünk, ha megvizsgáljuk, mi érdekel bennünket. Mi az, amibe időt, energiát, pénzt teszünk, mert annyira érdekel bennünket. Persze, itt nem arra gondolok, ami egyik nap érdekel, másik nap nem. Olyan érdeklődési kört keressünk, amit kitartóan, hosszan művelünk. Sőt, már-már a szenvedélyünk. Apropó szenvedély. A szenvedélyünk az a tévedhetetlen irányzék számunkra az életcélunkhoz.

Vizsgáljuk meg, mi az, ami kíváncsisággal tölt el? Amibe hajlandó vagyok extra energiákat belefektetni. Akár hullafáradtan is foglalkozni vele. Mit tartok különösen fontosnak?

Képességeink, amikben kivételesen jók vagyunk

A másik ilyen, ami segítségünkre lehet az életcél megtalálásában, azok a képességeink. Különösen azok, amikben jobbak vagyunk a környezetünknél, vagy amikben kimagaslóan jók vagyunk. Ki mondja azt, hogy kimagaslóan jó? Elsősorban az eredményeink – amennyiben mérhető képességről van szó. Ilyen lehet például a matematikai, logikai készségek, vagy a sportokban elért eredmények is.

Másrészt a környezetünk visszajelzései is segítségünkre lehetnek. Mert van olyan, hogy mi magunk természetesnek veszünk egy-egy képességünket, és nekünk fel sem tűnik, hogy más nem rendelkezik vele. Ebben segítségünkre lehetnek a barátaink, vagy egy számunkra hiteles személy, akinek elhisszük azt az üzenetet, hogy jók vagyunk. Nagy segítség a visszajelzésekben, ha olyan képességünk van, ami a környezetünk számára hasznos. Ilyenkor könnyebben jönnek a visszajelzések, amelyek felhívják a figyelmünket ezekre a dolgokra, amiket természetesnek veszünk.

Üzemanyag

Mit csinál a benzinkút? Üzemanyaggal tölti fel az autót, hogy az haladjon. Nekünk, embereknek is van ilyen benzinkutunk J Ez az a tevékenységünk, amit ha végzünk, az feltölt bennünket, energiát ad. Időnként még extra töltetet is kaphatunk tőle. Olyannyira, hogy habár késő éjszakáig foglalkozunk vele, másnap mégsem vagyunk fáradtak.

Ha még nem találtuk meg, mi ez a tevékenység, addig érdemes keresnünk, amíg meg nem leljük. És ha már megvan, az is jelzi számunkra, merrefelé keressük az életcélunkat.

Önismeret

Nem mehetünk el az önismeret mellett sem, ha már életcélról gondolkodunk. Konkrétan mire is gondolok? Sok mindenre. Például ismerjük a határainkat. Tudjuk, miben vagyok jó, és mi az, amihez inkább ne is nyúljak. (Ez utóbbi számomra a fizika. J )

Ismerjük meg a saját értékeinket. Milyen értékek vannak nagyon elől az értékrendemben, amiknek megfelelően működök, élem az életemet. Ennek ismerete hasznos az életünk más területén is. Például nem érdemes olyan munkahelyre menni dolgozni, amelynek nem értek egyet vagy az értékeivel,  termékével, vagy a működésével, mert összeütközik az értékrendemmel.

Az önismeretem fejlesztése során fontos megismerni, mit hozok a szülői házból, milyen hitrendszereket. Azaz, mit gondoltak a szüleim a munkáról, a hivatásról. Ismerjem fel, mit láttam otthon. És ezek közül, mi az, amit gyerekkorban szivacsként magamba szívtam annyira, hogy már megkülönböztetni sem tudom a sajátométól, sőt azt gondolom, ez az enyém. Ezeket az úgynevezett mintákat célszerű felismerni, megvizsgálni, akarom-e én ezt, vagy sem. Amennyiben valamelyiket nem akarom, akkor azt tegyem le.

Végül, de nem utolsó sorban, tudjam, ki vagyok én. Mivel azonosulok, vagy kikkel azonosulok.

Félelmek

A félelmek egy nagy vesszőparipám. Azt látom, a félelmek olyanok, mintha fátylak lennének a szemünk előtt. És amíg tartogatjuk a félelmeinket, azok nem engedik meg, hogy észrevegyük, mi is az életünk célja. Mi az, amit meg szeretnénk élni, tapasztalni. A félelem nem enged tapasztalni, csak rettegni, aggódni, stb.

Fantasztikusan szerencsésnek tartom magam, amiért rátaláltam a meditációra, és azokra a módszerekre, amikkel a félelmeink feloldhatóak. Egyik feladatomnak tartom, hogy megmutassam az embereknek: hahó, van lehetőségünk kezelni a félelmeinket. Ezt annyira fontosnak tartom, hogy egy későbbi cikkemben fogok még erről írni.

A lényeg, hogy tudjunk róla, vannak módszerek a félelmek kezelésére. És itt a túlzó, indokolatlan félelmekre gondolok.

Nehézségeink

Igen, az életünk legnagyobb nehézségei is iránymutatásul tudnak szolgálni akkor, ha megértettük, miért történtek velünk. Tudatosítottuk, mit tanultunk meg belőlük. Sajnos, addig, amíg az önsajnálatba merülünk a történések miatt, vagy a külvilágot hibáztatjuk, hogy ezt tette velünk, addig nem fognak sokat segíteni ezek a nehezen megélt helyzetek. Ekkor még csak elszenvedői vagyunk az eseményeknek, és hiába történtek, ha nem értettük meg az üzenetüket. Ezek akkor mutatnak utat számunkra, ha megtanuljuk az általuk nyújtott leckét.

És hogy mit gondolok arról, hogy egyszerű-e ez az út, amelynek során megtaláljuk az életcélunkat? Nem, egyáltalán nem tartom egyszerűnek. Viszont ha ezzel a fókusszal vizsgáljuk az életünket és magunkat, biztosak lehetünk benne, előbb-utóbb megnyílik számunkra a „tudás kapuja”, azaz hogy milyen céllal is élünk. Mert hiszek benne, hogy minden egyes ember céllal van itt. És ha ezt megismeri, sokkal teljesebb és örömtelibb életet élhet.

https://eletceltudatosan.hu/ 

2019. 10. 11.