Sokan bolyongunk az életünkben. Megyünk, amerre a szél visz. Csapódunk erre, csapódunk arra. Közben azt érezzük, olyan, mintha nem is élnénk. Vagy olyan érzésünk van, mintha elfelejtettünk volna valami fontosat megtenni. Netán egyszerűen nem érezzük otthon magunkat az életünkben. Ezek rám is igazak voltak sokáig. Míg meg nem találtam az életcélomat.
A labirintusban
Sokáig azt hittem, ha nagyon sokat dolgozom, akkor teszem a dolgomat. Ezért rendszeresen sokat, túl sokat is dolgoztam. Egy idő után azért feltűnt, hogy hiába dolgozom sokat, valahogy elmaradnak az elismerések. Kívül is, és ha őszinte akarok lenni, belül is.
Volt olyan időszak az életemben, amikor a saját vállalkozásomban dolgoztam. Eleinte nagyon élveztem, mert szabadon azt csinálhattam, amit akartam – kereskedtem. Kitaláltam, hogyan tudok show-műsort csinálni az értékesítésből. Ment is a szekér, hisz toltam, toltuk. De valahogy hiányérzetem volt. Akkor még nem tudtam megfogalmazni, mi az, ami hiányzik. Ezért kiszálltam a vállalkozásból.
Aztán mentem, amerre lehetőség nyílt, vagy amerre pénzt kaptam a munkámért. Később jöttem rá, a pénz, mint a tevékenységem iránytűje, nem oda visz, ami számomra hasznos. Kis idő után megértettem, akkor érzem jól magam, ha valami új dolgot találok ki, valósítok meg. Onnantól mindig igyekeztem eszerint működni. Ez is nagy előrelépés volt számomra, mivel onnan indultam, hogy nem tudtam, mi is az a női kreativitás – rég volt.
Néhány év multis lét után rájöttem, nekem fontos a társadalmi hasznosság, mármint, hogy olyat tegyek, ami más emberek számára (is) hasznos. Sikerült is egy darabig olyan civil szervezetnél dolgoznom, ahol ez megvalósult. Sokkot kaptam, amikor el kellett onnan jönnöm, hisz azt hittem, azzal, hogy társadalmilag hasznos tevékenységet végzek, a helyemen vagyok. Tévedtem.
Célba érés
Elmúlt jó néhány munkás év, és megvalósítottam egy nagy álmomat, coach lettem. Amikor coacholok, tudom, a helyemen vagyok. Segítek, hasznos vagyok, eredményes és leginkább boldog. Ebben a munkában szükség van azokra a képességekre és készségekre, amikkel rendelkezem. És amikkel még nem, abban tudok fejlődni.
Ha az aktuális ügyfelem képes meglépni azt a változást, amiért hozzám jött, amivel foglalkoztunk, vele együtt örülök. De ez a szó nem fejezi ki azt, amit ekkor érzek. Belül ujjongok, sikerült hozzájárulnom, hogy még egy ember boldogabbnak, jobbnak érezze az életét J
A pszichológiai szakirodalom ezt hívja a virágzás állapotának. A virágzás állapotának eléréséhez szükséges, hogy legyen értelemmel és céllal rendelkező tevékenységünk. Ez biztosítja az érzelmi üzemanyagot ahhoz, hogy gyakran éljünk át pozitív érzelmeket. (Virágzás: a legjobb formánkban lenni.)
Mit nyerünk, ha megvan az életcélunk?
A nehézségek megélése, és megoldása az életünkben – a pszichológiai kutatásokból tudjuk – értelmet és célt ad nekünk. Az értelmes cél pedig boldogabbá tesz azáltal, hogy segít kevesebbet szorongani, hamarabb felépülni a betegségekből. A nehéz helyzetek megoldása pedig olyan tapasztalatot ad nekünk, ami erősítheti az önbizalmunkat.
A pozitív pszichológia kutatói felfedezték, hogy azok az egyének, akik úgy érzik, célja és értelme van az életüknek, kevesebb fájdalmat és szorongást élnek át, mint azok, akik nem látnak ilyen célt vagy értelmet, illetve ritkábban lesznek depressziósak vagy gyógyszer- és droghasználók. Az előnyök pedig nemcsak a testi egészségről szólnak, hanem ez a fajta „küldetéstudat” energiát ad az embereknek, erősíti a kreativitásukat, a kíváncsiságukat, és nyitottabbak lesznek a világ, az emberek irányában.
A fent leírt hosszas útkeresésem, és az, hogy nekem sikerült megtalálnom az életcélomat, arra inspirált, segítsek mindazoknak, akik ugyanúgy bolyonganak az életükben, mint én is tettem sok-sok évig. Ezért létrehoztam az „Életcél tudatosan” című tréningemet a tapasztalataim, egy NLP modell és az eddigi karrier coachingokban tapasztaltak alapján. Ebben az egy napos tréningben a résztvevőknek lehetősége van a személyiségük egyre mélyebb rétegeinek megismerésével közelebb kerülni az életcéljukhoz.
